Őszi tenger

Vihar után

A tenger elsimult a síkon,

A hajók halkan ringtak a felszínen,

Csillapodik a szél, hull a levél,

Bölcső távolodik és fürdik a táj,

 Azóta is örvénylik.

Tükör

A tengerben lángol az ég,

Fények vibrálnak a part mellett,

Önmagában fürdik a táj,

Lelkem hínárlabirintusban szorongva áll.

Csobbanás

A hang távolról hömpölygött,

A morajlás lassan elcsendesült,

Olvadt aranyrögök úsznak a felszínen,

Kezemben gyermeket ringatok!

(Zsuzsa, Kati, Kriszta, János, Imi)

Emil Nolde: Őszi tenger