2016. február 5., péntek

Paraván


Paraván

Árnyék kötelék
Szemtől szemben
Mint bentlakó háttal
Papír falak előtt
Lábtörlőd leszek
Örökre skatulyádba zárva 


El Kazovszkij


Eltűnő idő

Lángoló éjszaka
Fekete hárfa
Végtelen út előtt
Parázsló kohók
Két vulkán között
Megkövült hiány


(János, Zsuzsa, Kati, Kriszta, Imre, MisHa)

El Kazovszkij



Őszi tenger




Vihar után

A tenger elsimult a síkon,
A hajók halkan ringtak a felszínen,
Csillapodik a szél, hull a levél,
Bölcső távolodik és fürdik a táj,
 Azóta is örvénylik.



Tükör

A tengerben lángol az ég,
Fények vibrálnak a part mellett,
Önmagában fürdik a táj,
Lelkem hínárlabirintusban szorongva áll.



Csobbanás

A hang távolról hömpölygött,
A morajlás lassan elcsendesült,
Olvadt aranyrögök úsznak a felszínen,
Kezemben gyermeket ringatok!


(Zsuzsa, Kati, Kriszta, János, Imi)










Emil Nolde: Őszi tenger

Végzet



Végzet

Vak hűség póráz
égő sivatagi út
billenő árnyék

(közös írás: János, János,Zsuzsa,Kati,Tibor,Sanyi,Kriszta,Imre,MisHa)



El Kazovszkij