Paraván

Paraván

Árnyék kötelék

Szemtől szemben

Mint bentlakó háttal

Papír falak előtt

Lábtörlőd leszek

Örökre skatulyádba zárva 

El Kazovszkij

Eltűnő idő

Lángoló éjszaka

Fekete hárfa

Végtelen út előtt

Parázsló kohók

Két vulkán között

Megkövült hiány

(János, Zsuzsa, Kati, Kriszta, Imre, MisHa)

El Kazovszkij

Őszi tenger

Vihar után

A tenger elsimult a síkon,

A hajók halkan ringtak a felszínen,

Csillapodik a szél, hull a levél,

Bölcső távolodik és fürdik a táj,

 Azóta is örvénylik.

Tükör

A tengerben lángol az ég,

Fények vibrálnak a part mellett,

Önmagában fürdik a táj,

Lelkem hínárlabirintusban szorongva áll.

Csobbanás

A hang távolról hömpölygött,

A morajlás lassan elcsendesült,

Olvadt aranyrögök úsznak a felszínen,

Kezemben gyermeket ringatok!

(Zsuzsa, Kati, Kriszta, János, Imi)

Emil Nolde: Őszi tenger

Végzet

Végzet

Vak hűség póráz

égő sivatagi út

billenő árnyék

(közös írás: János, János,Zsuzsa,Kati,Tibor,Sanyi,Kriszta,Imre,MisHa)

El Kazovszkij