Újság: 2016

Imrei Andrea fordítása

(folyamatosan bővül)

Órák

Volt egy fáma, akinek volt egy faliórája, amelyet minden héten
NAGYON ÓVATOSAN felhúzott. Arra járt egy kronópió, és amikor meglátta, viharos kacajra fakadt, hazament, és kiötlött -talán nevezzük így- egy zöldség-, vagyis articsókaórát.

Ennek a kronópiónak az articsókája egy nagyobbfajta articsókából van, amelyet a száránál fogva erősít fel a falra. Az articsóka számtalan levele jelzi neki a pontos időt, meg az összes többi órát is, így aztán a kronópiónak nem kell semmi mást tennie, hogy megtudja, hány óra van, csak leszakítania egy levelet. Tekintve, hogy balról jobbra halad, a leszakított levél mindig a pontos időt mutatja, a kronópió pedig mindennap újabb levélgyűrűt szakít le. Amikor az articsóka belsejébe ér, az idő mérhetetlenné válik, és hatalmas boldogság fogja el a kronópiót a középen lévő, végtelen, lilás rózsa láttán, amelyet olajjal, ecettel és sóval jóízűen elfogyaszt; aztán újabb órát szögel fel a falra.

Paul Klee Schellen engel

Faliszőnyegötlet

A tábornoknak mindössze nyolcvan embere van, meg az ellenség, ötezren. Sátrában a tábornok zokogva káromolja az istent. Majd egy ihletett kiáltványt ír, melyet postagalambok szórnak szét az ellenség tábora fölött. Kétszáz gyalogos átáll a tábornokhoz. Újabb csetepaté, melyet könnyedén megnyer a tábornok, utána meg két ezred átáll az oldalára. Három nap múlva az ellenségnek már csak nyolcvan embere van, a tábornoknak meg ötezer. A tábornok akkor újabb kiáltványt ír, minek következtében hetvenkilenc ember átáll hozzá. Már csak egyetlenegy marad a tábornok seregétől körülvett ellenségből. Csöndben várakozik. Eltelik az éjszaka, de az ellenség csak nem áll át hozzá. Zokogva káromolja az istent sátrában a tábornok. Pirkadatkor az ellenség lassan kihúzza kardját hüvelyéből, és a tábornok sátra felé tart. Belép, ránéz. A tábornok serege szétszéled. Feljön a nap.

Utasítások az énekléshez

Kezdje azzal, hogy összetöri a lakásban az összes tükröt, majd engedje le a karját, bámulja révedezve a falat, e n g e d j e e l m a g á t.
Csak egyetlen hangot énekeljen, és belülről figyelje. Ha olyasmit hall (bár ez csak sokkal később szokott bekövetkezni), ami egy félelembe süppedt tájra emlékezteti, a kövek között kis rőzsetüzek égnek, és körülötte félmeztelen, guggoló alakok körvonalai rajzolódnak ki, akkor, azt hiszem, jó úton jár, és akkor is, ha kenyér-ízt, ujj-érintést, ló-árnyékot hall, vagy egy folyót, amelyen sárgára és feketére festett, apró csónakok úsznak lefelé.

Ezután vegyen szolfézsórákat meg egy frakkot, kérem, ne énekeljen orrból, és hagyja békén Schumannt.

Utasítások a síráshoz
Tekintsünk most el az okoktól, és készüljünk fel a sírás megfelelő lebonyolítására, amin olyan sírást értünk, amely nem válik botrányossá, és párhuzamos, szerencsétlen hasonlóságánál fogva nem sérti a mosoly fogalmát sem. A mindennapi vagy közönséges sírás az arc teljes összehúzódásából, valamint el-elcsukló hangok kibocsátásából áll, amelyeket könnyek és taknyosság kísér, bár ez utóbbi csak a legvégén jelenik meg, tekintve, hogy a sírás abban a pillanatban fejeződik be, amikor az ember erőteljesen kifújja az orrát.
az a legjobb, ha síráshoz önmagára összpontosítja a figyelmét, de ha mégsem sikerülne, mert szokása lett, hogy túlságosan is figyel a külvilágra, képzeljen maga elé egy hangyák borította kacsát, vagy a Magellán-szorosnak azon részeit, ahova soha senki sem jut el.
Amikor végre sírni kezd, diszkréten takarja el az arcát a két kezével, tenyerét befelé fordítva. A gyerekek a kabátjuk ujját az arcukhoz szorítva, lehetőleg a szoba valamelyik sarkában sírjanak. A sírás átlagos időtartama három perc."

Igaz történet

Volt egy úr, akinek leesett a szemüvege a földre, és szörnyű csörömpöléssel a kőpadlónak ütődött. Az úr elkeseredve hajolt le érte, mert a szemüveglencsék nagyon drágák, de meglepődve tapasztalta, hogy az üveg, csodával határos módon, nem tört el.
Az úr ekkor mélységes hálát érzett; tudta, hogy a történtek egy baráti figyelmeztetéssel érnek fel, ezért elsétált egy optikai szaküzletbe, és beszerzett egy dupla védelmet nyújtó, bélelt tokot, hogy a jövőben semmibaja ne eshessék a szemüvegnek. Alig telt egy óra, leejtette a tokot, és amikor nem különösebben nyugtalanul lehajolt érte, látta, hogy a szemüveg ízzé-porrá tört. Ennek az úrnak bizony időbe telt, amíg megértette, hogy a gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, és voltaképpen most történt csoda.

Bemozdult a fotó

Egy kronópió ki akarja nyitni lakása ajtaját, de amikor belenyúl a zsebébe, hogy elővegye a kulcsát, kulcs helyett egy doboz gyufát húz elő; ettől a kronópió nagyon elszomorodik, mert arra gondol, hogy ha a kulcs helyén gyufát talált, lehet, hogy elmozdult a világ, ami persze rettenetes lenne, és ha a gyufa ott volt, ahol a kulcsnak kéne lennie, az is megeshet, hogy a pénztárcája tele gyufával, a cukortartó meg tele pénzzel, a zongora tele cukorral, a telefonkönyv tele zenével, a ruhásszekrény tele előfizetővel, az ágy tele ruhával, a virágvázák tele lepedővel, a villamosok tele rózsával, a mezők tele villamossal. Így aztán rettenetesen elkeseredik a kronópió, és szalad a tükörhöz, hogy megnézze magát, de a tükör kissé el van fordulva, így az előszobában lévő ernyőtartót látja benne, és emiatt beigazolódni véli sejtelmét, zokogni kezd, térdre borul és - maga se tudja, miért - összekulcsolja kezecskéit. Odasereglenek a szomszéd fámák, hogy megvigasztalják, odagyűlnek a remények is, de így is órákig tart, amíg a kronópió magához tér kétségbeeséséből, és elfogad egy csésze teát, amelyet azért jó alaposan megvizsgál, mielőtt meginná, nehogy a csésze tea esetleg hangyaboly vagy egy Samuel Smiles-könyv legyen.

Természetrajz
A fáma és az eukaliptusz

Egy fáma sétálgat az erdőben, és bár nincs szüksége tüzelőre, mohó érdeklődéssel nézegeti a fákat. A fák borzasztóan félnek, mert már ismerik a fámák szokásait, és most a legrosszabbtól tartanak. Középen áll egy gyönyörűséges eukaliptusz, és a fáma, amikor meglátja, hatalmasat kiált örömében, csüccsöst meg hadorzót lejt a zavarodott eukaliptusz körül, és így szól: -Fertőtlenítő hatású levelek, egészséges tél, óriási higiénia.

Elővesz egy fejszét, és semmi se képes eltántorítani tőle, hogy hasba vágja vele az eukaliptuszt. A halálra sebzett eukaliptusz felnyög, a többi fa pedig hallja, amint utolsó sóhajtása közben azt mondja:
- Ha arra gondolok, hogy elég lett volna, ha ez az idióta vesz egy Valda tablettát.

Természetrajz
Teknősök és kronópiók

Az a helyzet, hogy a teknősök - ahogy ez természetes is - a sebesség nagy csodálói.

A remények is tudják ezt, de egyáltalán nem érdekli őket.
A fámák is tudják, és rendszerint gúnyt űznek belőlük.
A kronópiók is tudják, és minden alkalommal, amikor egy teknőssel találkoznak, színes krétákkal teli dobozt húznak elő, és a teknős kerek hátára egy fecskét rajzolnak.

Természetrajz
A virág és a kronópió

Egy kronópió talál egy magányos virágot a mezőn. Először le akarja szakítani, de aztán úgy véli, értelmetlen kegyetlenség lenne; így hát inkább letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele: megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, zümmög neki, mint egy méhecske, beszippantja az illatát, majd végül mellé heveredik, és végtelen békével a szívében elalszik.

A virág azt gondolja: "Akár egy virág."

A kronópiók éneke

Amikor kedvenc dalaikat éneklik a kronópiók, úgy magával ragadja őket a lelkesedés, hogy nemegyszer teherautók és biciklik alá sétálnak, kipottyannak az ablakon, elveszítik, ami a zsebükben van, sőt azzal sincsenek tisztában, hogy hányadika van.

Amikor egy kronópió énekelni kezd, odasereglenek a remények és a fámák, hogy meghallgassák, bár nemigen értik az elragadtatását, és többnyire kissé meg is botránkoznak. A kronópió a kör közepén égnek emeli karocskáit, mintha a napot tartaná vele, mintha egy nagy tálca lenne az ég, a Keresztelő feje a nap, a dala pedig meztelen Salomé, aki táncot lejt a fámáknak és a reményeknek, akik szájtátva bámulják, és közben azt kérdezgetik egymástól, hogy csak nem valami papféle ez az úriember, meg hogy illik-e ilyesmit csinálni. Alapjában véve azonban jólelkűek (a fámák jólelkűek, a remények meg ostobák), ezért a végén megtapsolják a kronópiót, aki ijedten tér magához, körülnéz, és tapsolni kezd, szegény.

Emberbaráti szeretet

A fámák rendkívül nemes tettekre képesek; például ha egy fáma meglát egy szerencsétlen reményt, aki lepottyant egy kókusz-pálmáról, rögtön az autójába támogatja, hazaviszi, lelket önt belé, és addig táplálja, míg a remény össze nem szedi magát annyira,hogy újra nekimerészkedhet a kókuszpálma megmászásának. A fáma ez után a cselekedet után nagyon jónak érzi magát, és valóban az is, csak hát nem gondol rá,
hogy a remény néhány nap múlva megint le fog esni a kókuszpálmafáról. Így hát miközben a remény újra ott hever a kókuszpálma alatt, a fáma a klubjában üldögél, nagyon jónak érzi magát, és azon mereng, hogyan volt is az, amikor megsegítette a szegény, összetört reményt.

A kronópiók elvből nem nemes lelkűek. Még az olyan megindító látvány mellett is szó nélkül elmennek, mint amilyen például egy szerencsétlen remény, aki nyögdécselve ül a járda szélén, mert nem tudja befűzni a cipőjét. A kronópiók rá se néznek erre a reményre, minden figyelmüket a tovaszálló ökörnyál
látványa köti le. Nem lehet komolyan gyakorolni az ilyen lényekkel a jótékonyságot, ezért van aztán, hogy az emberbarát-társaságokban mindig fámák a tisztségviselők, a könyvtárospedig mindig egy remény. A maguk posztjáról a fámák nagyon sokat segítenek a kronópióknak, de azok se ne fregan*.

*rájuk se bagóznak (olasz)

Minden nap napilap

Egy úr vesz egy újságot, a hóna alá csapja majd felszáll a villamosra. Fél óra múlva leszáll, ugyanazon hónalj alatt ugyanazzal az újsággal.
De ez az újság már nem ugyanaz az újság, mert most már csak egy halom nyomtatott papír, amelyet az úr otthagy a tér egyik padján.
Alighogy magára marad a padon, a halom nyomtatott lap visszaváltozik újsággá, amelyet egy fiú meglát és elolvas, aztán ő is otthagyja; így megint egy halom nyomtatott papír lesz az újságból.
De amint újra magára marad a padon, a halom nyomtatott papír újra napilappá változik, amelyet egy öregasszony megtalál és elolvas, aztán megint egy halom nyomtatott papír lesz belőle, amelyet az öregasszony magával visz, hogy becsomagolja az útközben vásárolt fél kiló spenótot, hisz mi másra is valók a napilapok ennyi izgalmas metamorfózis után.

Terápia

Egy kronópiót orvossá avatnak, és rendelőt nyit a Santiago del Estero utcában. Jön is mindjárt egy beteg, és elmeséli, hogy mindene fáj, éjszaka nem tud aludni, nappal pedig nincs étvágya.
- Vegyen egy nagy csokor rózsát - mondja neki a kronópió.
A beteg csodálkozva elmegy, de azért megveszi a csokrot, és rögtön meg is gyógyul. Roppant hálásan felkeresi a kronópiót, és amellett, hogy kifizeti a honoráriumát, figyelmességből visz neki egy gyönyörű csokor rózsát. Ám alighogy elmegy, a kronópió hirtelen megbetegszik, mindene fáj, éjszaka nem tud aludni, és nappal nincs étvágya.